Szemelvények Kumiko naplójából - 3

2006. március 8. (Szerda)

Egy hete, hogy bekerültem a Kiotói Mágusklinikára. Az utóbbi időben kevesebbet írtam, és csak nagyon ritkán. Most a sok főzet miatt, jobban vagyok, és remélem le tudok írni mindent, amit szeretnék.
A 14. szülinapomon, az iskolai ünneplés során estem össze. Nem sok dologra emlékszem. Az első óra elején, mint mindig a sensei mondott pár szót, hogy "Köszöntsük Kumiko-chant a szülinapján" és hoztak tortát is. Nekem kellett volna felvágnom, de csak arra emlékszem, hogy felálltam, és sötét lett minden.
Itt a klinkán ébredtem, és legalább 5 gyógyító, meg medimágus volt körülöttem. Anyáékat nem engedték be.
Azóta is rengeteg vizsgálatom volt, de még mindig nem tudni semmit. Vagyis azt nem, hogy milyen betegségem van... A diagnózis, mindenesetre nem hangzik túl jól:
"Kórosan sovány, a fejlődésben alulmaradott. Pigment hiányos. A szervezetébe nem épül be semmilyen tápanyag."
Ezt teljesen véletlenül láttam ma meg, a nővér kezében. Engem csak egy dolog foglalkoztat ezek közül: "Pigment hiányos."
Nekem ez nem tetszik, és azt hiszem tudom mitől van ez az egész. Anya ma is hozott be egy adagot, és megvárta amíg megiszom... Holnap beszélek a gyógyítómmal!



2005. december 31. (Szombat)
Az egész osztály együtt ünnepli a Szilvesztert. Kivéve engem, mert engem nem hívtak... Nem mintha lenne kedvem hozzá. Egyébként is fáradt vagyok. Mostanában, nehezebben mennek a dolgok. Fáradtnak érzem magam, meg néha szédülök is... Lehet bújkál bennem valami influenza.
Még csak este 8 van. De nem várom meg az éjfélt. Seiji holnap egész nap szekálni fog, hogy ő még csak 6 éves és fent bírt maradni. Nem baj, én nem sokára 14 leszek, de akkor is aludni fogok!


2004. február 5. (Csütörtök)
Ma volt a beszámoló, a "Mi leszek, ha nagy leszek" c. dolgozatokból. Az én fogalmazásom lett a legjobb, ezért Sensei megkért, hogy olvassam fel, amit a gésákról írtam. A többiekkel nem olvastatta fel a fogalmazásukat, ami azért kár, mert érdekelt volna, hogy ki-mit írt.
Óra után Shinichi-sama odajött hozzám, és a kezembe nyomott egy cetlit...
Nem értem mit akart ezzel...

Szemelvények Kumiko naplójából 2

//Tudom az első bejegyzés nem volt túl izgalmas... (Ezután sem lesz. bocsi^^) Mostantól azonban ugrálni fogunk az időben, s előfordulhat, hogy nem fogtok logikát látni abban, ahogy közzé teszem Kumiko naplóját. Nyugodjon meg mindenki, nem a ti logikátokkal van a baj, hanem az enyémmel. Jah, és lehet írni rá nyugodtan, véleményt... gondolatot... hozzáfűzni valót. Pl. ha valami felkelti az érdeklődést, arra is nyugodtan rá lehet kérdezni... Ki tudja, talán van egy eldugott bejegyzés a naplóban, ami választ ad a kérdéseitekre! ^^ - User voltam, és vagyok is, míg Kumiko észre nem veszi, hogy lenyúltam a féltve őrzött naplóját... //



2004. február 29. (Vasárnap)
Ma van a 12. születésnapom. Vagyis elég bonyolult ez... Mert hivatalosan még csak a 3. De már 12 éve, hogy megszülettem. Apa szerint, ettől vagyok különleges. Szerintem semmi különleges nincs benne. Akkor lenne különleges, ha csak 4 évente öregednék. Mondjuk rossz lenne 4 évig 3 évesnek lenni... Bárcsak valami normális napon születtem volna, ami minden évben van.


2004. február 29. (Vasárnap)
Epertortát kaptam!!!! Annyira szép volt! Rá volt írva, hogy: Gratulálunk a szülinapodon Kumiko! (Tanjoubi omedetou Kumiko! 誕生日おめでとう久美子)
De a java csak ezután jött! Anyu már egy ideje nagyon fura volt... És kiderült, hogy miért! Annyira jó ajándékot kaptam tőle! Kitalált egy teát, amitől én leszek a világon a legszebb gésa! Jaj! Annyira várom már!!!


2004. március 1. (Hétfő)
A teának pocsék íze volt, de megittam, mert én jó gésa leszek! A suliban természetesen megünnepeltük a szülinapomat. Csokitortát csináltak, amit én uuuutááálok!!! Nobutól az volt az ajándék, hogy nem húzta meg a hajam. Legalábbis ő ezt mondta, bár ma tényleg nem huzigálta, mint máskor. Nem tudom miért jó ez neki. Shintől meg kaptam egy külön szülinapi kártyát. Nem értem miért, amikor az egész osztály egy közös kártyát csinált, és azt ő is aláírta. De nem baj. Eltettem.


2004. október 4. (Hétfő)
Ma az iskolában megint csúfolni kezdtek. Nobu kitalálta, hogy én albínó vagyok, csak mert szép fehér bőröm van mint a gésáknak. Tök hülye. De neki köszönhetően mindenki albínónak csúfol. Pedig a hajam fekete és a szemem sem piros. A suliban mindenki buta, ennyit igazán tudhatnának az albínókról. Arról nem is beszélve, hogy az albínó albínónak születik!!! Tavaly még semmi bajuk nem volt velem. Nem értem.



2004. október 5. (Kedd)
Mondtam anyunak, hogy én nem akarok több gésa teát inni, mert utálnak miatta a többiek. Azt mondta ne foglalkozzak velük, mert csak irigyek. De én nem vagyok ebben biztos. Elvégre azt sem tudják, mi történik velem, mert persze ezt is titokban kell tartanom, mint ahogy egy csomó mást is. De nem akarom, hogy utáljanak...



2005. március 1. (Kedd)
Ma is megünnepletük a születésnapomat a suliban. Megkaptam a szokásos kártyát, de most egyáltalán nem volt jó a hangulat. Nobu pedig kitalálta a legújabb játékot: "Fehér-lepra" szerinte nekem ilyen betegségem van... "Aki hozzá mer érni Kumiko-chanhoz az jutalmat kap!" Holnaptól nem megyek iskolába...

Szemelvények Kumiko naplójából -1

1998. március 1. (Vasárnap)

Ma van a szülinapom. Ezt a naplót ajándékba kaptam, anyáéktól. Sokat fogok bele írni. Nagyon tetszik. Ez az eddigi legjobb ajándékom.

1998. szeptember 1. (Kedd)

Elkezdődött az iskola. Nekem Shinichi-sama és Sora-chan között kell ülnöm. Nobu-sama mögöttem van, és folyton a hajamat rángatja. Előttem nem ül senki. Megfogom mondani Nobu-samat a senseinek, ha megint meghúzza a hajamat.

1999. március 1. (Hétfő)

Ma vagyok 7 éves. Tegnap ünnepeltünk. Kaptam egy szép rózsaszín kimonót, meg hajtűket. Anya felöltöztetett. Úgy néztem ki, mint egy igazi gésa.

1999. április 10. (Szombat)

Anyáék ma bejelentették, hogy kistestvérem lesz. Örülök neki. Szerintem lány lesz. Ha pedig lány lesz, akkor sokat babázunk majd. Meg megfésüljük egymás haját. Együtt megyünk majd el gésának.

1999. július 21. (Szerda)

Ma bementünk a Kiotói Mágus Klinikára, hogy megnézzük a hugomat. Kiderült, hogy fiú. A gyógyító meg is mutatta, hogy honnan lehet tudni. Tényleg van a lába között valami. Kár. Jó lett volna ha lány lesz. Persze az sem baj, hogy fiú. A fiúkkal is lehet játszani. Csak nem tudom mit. De majd kiderítem.

1999. szeptember 12. (Vasárnap)

Ma született meg az öcsém Seiji. Nagyon aranyos. Olyan kis hajasbaba. Remélem hamar megnő, és akkor sokat játszhatunk majd együtt. Anya is jól van. A gyógyítók azt mondták 2-3 nap múlva hazajöhetnek. Addig apuval egyedül vagyunk itthon.

Ezek vagyunk mi...

Ez a Közös Napló azért jött létre, hogy a mi fajtánk szabadon garázdálkodjon a net sűrű hálózatában.
A mi fajtánkat amolyan csúnya kis gyűjtőnéven úgy hívják: extremusosok.
Közösségünk eléggé zárt és magának való, gondolataink sötétek, avagy arrogánsak, büszkék... tehát semmiképpen ne számíts jóra.!
Nevezhetsz minket arisztokrata népségnek, akár utolsó szemét alakoknak is, mi mind így szeretjük egymást és magunkat. (De legfőbbképpen magunkat)
Ismerd hát meg ezt a kis világot, mely nyüzsög gondolatainktól és emlékeinktől....

Akane Achironu


//Useresen: Ez a blog, a Tornerans varázslóképző iskola RPG, szerepjáték egyik kis mellékoldala.
Ha többet szeretnél tudni: http://tornerans.forumotion.net/forum.htm
Mondhatjuk úgy is, hogy a nagyközösségen belül van négy kisebb közösség. A miénk neve az Extremus kar.
Itt lehet kiélni karaktereink gondolatait, múltját, jelenét, vagy akár jövőjét is, ezáltal jobban megismerjük saját és egymás karaktereit.
Kívánok mindenkinek jó blogolást, és jó szórakozást hozzá! Azonban kérnék mindenkit, hogy a tisztes kereteken belül, tehát vitát, veszekedést, esetleg vádaskodást nem akarok itt látni/hallani.
A bejegyzéseket pedig kérem karakteresen írni, ha valami user-es mellékfűzést szeretnétek, a fórumon ismert módon // <---off-jelbe rakjátok ^

Használjátok örömmel! //

Az Extremus

A kar jelképe: Fekete párduc
A kar alapítója: Geralt el Extremus
A kar színei: Ezüst-fekete
A kar leírása: Az Extremus kar… Valószínűleg az összes közül ez tűnhet számodra a legsötétebbnek. Kétség kívül a halotti mágiaágak csábítják őket, melyeknek megvan a maguk rejtelme, titokzatossága. Nagy fába vágod a fejszéd, ha ezeket a titkokat akarod megfejteni. Bár a tudás hatalmas, melyet rejt e tudomány, de a célért rengeteg mindent meg kell tenned, és ez bizony csak akkor sikerülhet, ha ténylegesen akarod csinálni. És, hogy akarod-e csinálni? Ezt neked kell tudnod, mi felkínáljuk neked a lehetőséget, élj vele, ha akarsz!

Tudni akarod talán, hogy milyen egy igazi Extremus-os diák? Türelmes… Hamar rájössz te is, hogy amennyiben elakarod érni a céljaidat, azt mérhetetlen türelemmel, és egy kis sikerhajkurászással elérheted. Hiszen hova sietnél, mikor előtted csak az a cél lobog, semmi más nem érdekel? Valamint ha egyszer komolyan veszed azt, amit csinálsz, akkor azt csak teljes hozzáértéssel, figyelemmel tudod megszerezni. És sajnos a türelmetlenség nem fér össze azzal, hogy mindezt elérhesd, mivel akadályoz a dologban. Ámbátor akadály… Mi az egy vérbeli Extremus-os diáknak? Semmiképpen sem adja fel, számára nem létezik ez a szó, kelljen bármilyen eszközhöz folyamodnia, eléri egyszer csak azért is a kitűzött célt. Lobbanékonyak, ötletesek, elvégre ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az akadályokat leküzdjék. Gyakran öntörvényűek, ebből adódóan kissé lenézőek, arrogánsak, és nem éppen arról híresek, hogy a köz ügyeit szolgálják, sokkal inkább érdeklik a saját dolgaik, céljaik, nem alacsonyodnak le másokhoz. Azonban mégis, ha összefoglalni akarjuk a dolgokat, kiismerhetetlenek… Sosem lehet tudni, hogy mi zajlik a fejükben, ki tudja kinek akarják beadni a következő mérget, vagy, hogy egyáltalán ez-e a szándékuk. Ne próbáld meg őket kiismerni, mert elég, ha annyit mondok: lehetetlen. És ezzel már minden meg is van magyarázva... De ha elakarod veszteni azt a kis erődet is, ami benne, a véredben folyik, akkor tessék, bátran próbálkozz a kiismeréssel, eredményed semmi sem lesz.

Természetük gyakran hűvös, kissé talán cinikusnak hathat, azonban kiállásuk határozott, sosem bizonytalan egy igazi Extremus-os, és nincs olyan, hogy éppen nincs semmi sem a nagyagy szürkeállományában, szüntelen a következő ambíción törik a fejüket. Lehet, hogy néha kissé magának való a társaság, azonban ez betudható annak is, hogy érzelmeiket ritkán mutatják ki, így nem tudnak megnyílni. De amennyiben nyersz, és mégis sikerül belőlük kicsikarni azt az elismerő pillantást, vagy mosolyt, esetlegesen egy érzelem-kimutatást, akkor vagy nagyon mélyre ástad magad, vagy teljes mértékben megvan veled elégedve. És ez az érzelmeket nem mindig kimutató stílus… Ez jellemzi még az Extremus-os jellemet a fentieken kívül.

A kar előtörténete: Egy ködös novemberi hajnal volt, amikor az első sorokat pergamenre vetette Geralt el Extremus karával kapcsolatban. Hát igen, hogy mindenki kívánsága teljesülhessen, megegyeztek alapítótársaival, hogy a Tornerans Mágusképző Szakiskolába mindenki igényeinek megfelelően nyit egy kart, melybe olyan diákok érkezését várja, akikkel szívesen foglalkozna. Egyértelmű volt, hogy a férfi saját stílusának ötvözetét, néhány apróbb jellemzővel kiegészítve fogja megalkotni, és ez sikerült is neki. De, hogy mindent megérthessünk, érdemes visszapörgetni az időt egy kicsit...

1854.-ben járunk. Geralt el Extremus éppen Farquem ködös mezeit járva jutott el Tornerans hatalmas városába. Az égen úszó bárányfelhők eltakarták a Napot, az utcák kihaltak voltak, csak néhány futár szaladgált levelekkel a kezükben, a java nép dolgozott az iparnegyedben, vagy kint a külvárosban mezőgazdasági állásban. Régi történetek vezették erre a férfit, ugyanis legendás híre volt annak a dombnak, mely a város közepén állt, elvégre semmire sem volt használva, egy templom, vagy kastély nem állt ott, egyesek elátkozottnak hitték, talán éppen ezért kereste fel a férfi. Nem éppen nagy örömmel vette, hogy az érdeklődés nem csak őrá volt érvénye, mivel az ide utazók mind a domb tetején kerestek valamit, ami kivan használva, természetesen eredménytelenül.

Pár hónap telt el, és már nem tudni, hogy hogyan, de pár személy összeállt, hogy valamit kezdjen ezzel a dombbal. Ezek között volt Geralt is. Kastélyt emeltek, körülötte kiparkosították a területet, melyet nagymértékben benőtt a fű, és a gyom, tetszetőssé tették a környezetet… Ambíciójuk volt, hogy iskolát alapítanak a területen, és ettől nem tántorodtak el. Sikerült is megalapítani az iskolát, azonban a viták egyre inkább kiszélesedtek, mégis milyen típusú diákokat hívjanak meg az iskolába. Egyre inkább szélesedett ez a gond, de a végén megegyeztek abban, hogy karokat hoznak létre, melyekbe mindenki olyan diákokat hív, amilyeneket csak szeretne, saját ízlésük szerint. Meg is alapult 8 év alatt a négy kar: a Pilluamuleto, a Pugnax, a Signumus és az Extremus. Utóbbi vezetője volt Geralt, ezen kar életét igazgatta volna. Azonban az iskolaalapítási álom nem valósulhatott meg, mivel a következő lépésekről már nem nagyon volt fogalmuk, vagy pedig újabb, végzetes veszekedés söpört végig a társaságon? Nem lehet tudni, a múltba veszett. Utódokat neveztek ki, azonban ezekben sem volt meg a tűz, így az iskola megszűnt létezni… És ez így is maradt több évtizeden át. Azonban a csend hirtelen megtört, amikor 2 ember, és 3 tünde újra megnyitotta az iskolát, kezébe véve a hatalmat a karok és az iskola fölött. És most tartunk itt... Ez az Extremus kar története.