Ezek vagyunk mi...

Ez a Közös Napló azért jött létre, hogy a mi fajtánk szabadon garázdálkodjon a net sűrű hálózatában.
A mi fajtánkat amolyan csúnya kis gyűjtőnéven úgy hívják: extremusosok.
Közösségünk eléggé zárt és magának való, gondolataink sötétek, avagy arrogánsak, büszkék... tehát semmiképpen ne számíts jóra.!
Nevezhetsz minket arisztokrata népségnek, akár utolsó szemét alakoknak is, mi mind így szeretjük egymást és magunkat. (De legfőbbképpen magunkat)
Ismerd hát meg ezt a kis világot, mely nyüzsög gondolatainktól és emlékeinktől....

Akane Achironu


//Useresen: Ez a blog, a Tornerans varázslóképző iskola RPG, szerepjáték egyik kis mellékoldala.
Ha többet szeretnél tudni: http://tornerans.forumotion.net/forum.htm
Mondhatjuk úgy is, hogy a nagyközösségen belül van négy kisebb közösség. A miénk neve az Extremus kar.
Itt lehet kiélni karaktereink gondolatait, múltját, jelenét, vagy akár jövőjét is, ezáltal jobban megismerjük saját és egymás karaktereit.
Kívánok mindenkinek jó blogolást, és jó szórakozást hozzá! Azonban kérnék mindenkit, hogy a tisztes kereteken belül, tehát vitát, veszekedést, esetleg vádaskodást nem akarok itt látni/hallani.
A bejegyzéseket pedig kérem karakteresen írni, ha valami user-es mellékfűzést szeretnétek, a fórumon ismert módon // <---off-jelbe rakjátok ^

Használjátok örömmel! //

Az Extremus

A kar jelképe: Fekete párduc
A kar alapítója: Geralt el Extremus
A kar színei: Ezüst-fekete
A kar leírása: Az Extremus kar… Valószínűleg az összes közül ez tűnhet számodra a legsötétebbnek. Kétség kívül a halotti mágiaágak csábítják őket, melyeknek megvan a maguk rejtelme, titokzatossága. Nagy fába vágod a fejszéd, ha ezeket a titkokat akarod megfejteni. Bár a tudás hatalmas, melyet rejt e tudomány, de a célért rengeteg mindent meg kell tenned, és ez bizony csak akkor sikerülhet, ha ténylegesen akarod csinálni. És, hogy akarod-e csinálni? Ezt neked kell tudnod, mi felkínáljuk neked a lehetőséget, élj vele, ha akarsz!

Tudni akarod talán, hogy milyen egy igazi Extremus-os diák? Türelmes… Hamar rájössz te is, hogy amennyiben elakarod érni a céljaidat, azt mérhetetlen türelemmel, és egy kis sikerhajkurászással elérheted. Hiszen hova sietnél, mikor előtted csak az a cél lobog, semmi más nem érdekel? Valamint ha egyszer komolyan veszed azt, amit csinálsz, akkor azt csak teljes hozzáértéssel, figyelemmel tudod megszerezni. És sajnos a türelmetlenség nem fér össze azzal, hogy mindezt elérhesd, mivel akadályoz a dologban. Ámbátor akadály… Mi az egy vérbeli Extremus-os diáknak? Semmiképpen sem adja fel, számára nem létezik ez a szó, kelljen bármilyen eszközhöz folyamodnia, eléri egyszer csak azért is a kitűzött célt. Lobbanékonyak, ötletesek, elvégre ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az akadályokat leküzdjék. Gyakran öntörvényűek, ebből adódóan kissé lenézőek, arrogánsak, és nem éppen arról híresek, hogy a köz ügyeit szolgálják, sokkal inkább érdeklik a saját dolgaik, céljaik, nem alacsonyodnak le másokhoz. Azonban mégis, ha összefoglalni akarjuk a dolgokat, kiismerhetetlenek… Sosem lehet tudni, hogy mi zajlik a fejükben, ki tudja kinek akarják beadni a következő mérget, vagy, hogy egyáltalán ez-e a szándékuk. Ne próbáld meg őket kiismerni, mert elég, ha annyit mondok: lehetetlen. És ezzel már minden meg is van magyarázva... De ha elakarod veszteni azt a kis erődet is, ami benne, a véredben folyik, akkor tessék, bátran próbálkozz a kiismeréssel, eredményed semmi sem lesz.

Természetük gyakran hűvös, kissé talán cinikusnak hathat, azonban kiállásuk határozott, sosem bizonytalan egy igazi Extremus-os, és nincs olyan, hogy éppen nincs semmi sem a nagyagy szürkeállományában, szüntelen a következő ambíción törik a fejüket. Lehet, hogy néha kissé magának való a társaság, azonban ez betudható annak is, hogy érzelmeiket ritkán mutatják ki, így nem tudnak megnyílni. De amennyiben nyersz, és mégis sikerül belőlük kicsikarni azt az elismerő pillantást, vagy mosolyt, esetlegesen egy érzelem-kimutatást, akkor vagy nagyon mélyre ástad magad, vagy teljes mértékben megvan veled elégedve. És ez az érzelmeket nem mindig kimutató stílus… Ez jellemzi még az Extremus-os jellemet a fentieken kívül.

A kar előtörténete: Egy ködös novemberi hajnal volt, amikor az első sorokat pergamenre vetette Geralt el Extremus karával kapcsolatban. Hát igen, hogy mindenki kívánsága teljesülhessen, megegyeztek alapítótársaival, hogy a Tornerans Mágusképző Szakiskolába mindenki igényeinek megfelelően nyit egy kart, melybe olyan diákok érkezését várja, akikkel szívesen foglalkozna. Egyértelmű volt, hogy a férfi saját stílusának ötvözetét, néhány apróbb jellemzővel kiegészítve fogja megalkotni, és ez sikerült is neki. De, hogy mindent megérthessünk, érdemes visszapörgetni az időt egy kicsit...

1854.-ben járunk. Geralt el Extremus éppen Farquem ködös mezeit járva jutott el Tornerans hatalmas városába. Az égen úszó bárányfelhők eltakarták a Napot, az utcák kihaltak voltak, csak néhány futár szaladgált levelekkel a kezükben, a java nép dolgozott az iparnegyedben, vagy kint a külvárosban mezőgazdasági állásban. Régi történetek vezették erre a férfit, ugyanis legendás híre volt annak a dombnak, mely a város közepén állt, elvégre semmire sem volt használva, egy templom, vagy kastély nem állt ott, egyesek elátkozottnak hitték, talán éppen ezért kereste fel a férfi. Nem éppen nagy örömmel vette, hogy az érdeklődés nem csak őrá volt érvénye, mivel az ide utazók mind a domb tetején kerestek valamit, ami kivan használva, természetesen eredménytelenül.

Pár hónap telt el, és már nem tudni, hogy hogyan, de pár személy összeállt, hogy valamit kezdjen ezzel a dombbal. Ezek között volt Geralt is. Kastélyt emeltek, körülötte kiparkosították a területet, melyet nagymértékben benőtt a fű, és a gyom, tetszetőssé tették a környezetet… Ambíciójuk volt, hogy iskolát alapítanak a területen, és ettől nem tántorodtak el. Sikerült is megalapítani az iskolát, azonban a viták egyre inkább kiszélesedtek, mégis milyen típusú diákokat hívjanak meg az iskolába. Egyre inkább szélesedett ez a gond, de a végén megegyeztek abban, hogy karokat hoznak létre, melyekbe mindenki olyan diákokat hív, amilyeneket csak szeretne, saját ízlésük szerint. Meg is alapult 8 év alatt a négy kar: a Pilluamuleto, a Pugnax, a Signumus és az Extremus. Utóbbi vezetője volt Geralt, ezen kar életét igazgatta volna. Azonban az iskolaalapítási álom nem valósulhatott meg, mivel a következő lépésekről már nem nagyon volt fogalmuk, vagy pedig újabb, végzetes veszekedés söpört végig a társaságon? Nem lehet tudni, a múltba veszett. Utódokat neveztek ki, azonban ezekben sem volt meg a tűz, így az iskola megszűnt létezni… És ez így is maradt több évtizeden át. Azonban a csend hirtelen megtört, amikor 2 ember, és 3 tünde újra megnyitotta az iskolát, kezébe véve a hatalmat a karok és az iskola fölött. És most tartunk itt... Ez az Extremus kar története.